Emlékek az általánosból
1996-2004
1.osztály:
Az évnyitóra szerintem mindenki remegő lábakkal indult el. Az is furcsa volt, amikor az igazgató átadta a kitűzőt, amin az iskola jelképe volt. Az első nap sem volt jobb, mikor el kellett engedni apu, anyu kezét, és elindulni a tanárnővel fel, a terem felé.
Kedves tanárnőnk: Ica néni volt, aki már nincs a suliban. Nagyon sokat segített nekünk, ő vezetett be a betűk és számok országába.Az is nehéz volt az első osztályban, hogy új barátokat kellett szerezni az óvoda után. Sokan napközisek is voltunk, napközis tanárunk Mariann néni volt, aki szintúgy nincs már a suliban, mert babája született.
Elsőben két helyen voltunk kirándulni. Az egyik hely Mártély, a másik pedig Gergőék tanyája. Gergő anyukája nagyon aranyos volt, főzött az egész osztálynak bográcsost. Mindenki jót kajált belőle, és utána újult erővel fogtunk neki játszani. A délután gyorsan elrepült, és indulhattunk is haza.
Volt egy osztályképünk is, mint minden évben, de így visszanézve ez különösen furcsán nézett ki, mert mindenki teljesen másképp nézett ki. Ezen így a suli után sokat röhögünk.
2. osztály:
Ebben az évben osztályfőnökünk ugyanaz maradt, azaz Ica néni. A napközi viszont változott. Az osztályt három részre osztották: egyik csoport maradt Mariann néninél, a másik Gyöngyvér nénihez, a harmadik csoport pedig Hédi nénihez került.
Ugyanúgy Mártélyra mentünk kirándulni, de ez szerintem sose volt olyan érdekes, hogy akár egy mondatot is írjak róla.
3. osztály:
Most osztályfőnököt váltottunk. Angéla néni lett az osztályfőnökünk, aki egy végtelenül aranyos és jó tanárnőnk volt. Megint mást kaptunk napközis tanárnak, most Györgyi néni lett az osztályunk áldozata.
Harmadikban azt hiszem, még mindig Mártélyra mentünk kirándulni. Igaz ez már egy fokkal jobb volt, mint az Ica nénivel eltöltött kirándulások. Természetesen Angéla néni miatt.
Harmadikban alakult ki a baráti körünk: Kriszti, Zizi, Éva és Én. Mi így négyen nagyon jól eltöltöttük az időnket. Na jó, azért a kisebb nagyobb sértődések nálunk sem maradtak el.
4. osztály:
Hála’ nem váltottunk tanárnőt, csak napközibe. Ott viszont jó felé fordult a kocka, mert Györgyi néni helyett Vera néni lett. Ő is nagyon aranyos tanárnő, tehát negyedikben csak jó tanárunk volt.
Ekkor már egy normális osztálykirándulásra mentünk: Zebegénybe utaztunk. Busszal mentünk, nagyon jó volt, egész úton énekeltünk mindenfélét. Faházakban szálltunk meg, hatágyasakban. A mi szobánkban ott aludt két szülő is. Zizi és Kriszti anyukája. Mikor éppen aludni készültünk, az egyik lány a falon egy pókot látott. Zizi nagyon félt a pókoktól, ezért elkezdtük hajkurászni. Persze a két anyuka ránk szólt, hogy miért nem inkább alszunk. Elmentünk egy agyagkészítőhöz, és ott mindenki megpróbálhatott valamit készíteni. Azért elég sok időt töltöttünk a szálláson is. Kriszti kitalálta, hogy készít koreográfiát. Nekem ez nem igazán tetszett, ezért nem is szálltam be.
Az év végi búcsúzkodás mindenkinek nehezére esett, mert nagyon szerettük Angéla nénit. Az évzárón Angéla néni bemutatta nekünk az új osztályfőnökünket is.
5. osztály:
Felsősök lettünk. Egy-két tanár helyett sokan tanítottak minket. Megint hozzá kellett szokni ahhoz, hogy mi vagyunk a legkisebbek. Új osztályfőnököt kaptunk: Rózsa nénit.
Osztálykirándulásra, Bugacra mentünk méghozzá sátorozni. Mi négyen voltunk egy sátorban. Zizi, Kriszti, Éva és Én. Sokat szórakoztunk Bugacon, de mégse volt minden olyan felhőtlen. Például az nem volt olyan jó, amikor elindultunk egy „rövidke” túrára. Ez a rövid annyit jelent, hogy elindultunk reggel 9-kor és délután 2-kor értünk vissza. Természetesen egyetlen fa sem volt, mindenki egy sapkát tett a buksijára, vagy bekötötte törülközővel. Az sem épp jó, hogy a sátrunkat a fiúk addig piszkálták, amíg végén az összeesés szélén állt. Ezen kívül volt két ember, aki a sátorba a szélén aludt- Zizi, Éva- , és valakik felsikítottak, hogy: Jaj!!!! Mi erre Krisztivel megkérdeztük, hogy mi bajuk van már megint. Erre kórusban azt mondták, hogy megmarta őket egy macska. Mi meg halálra röhögtük magunkat Krisztivel!!!!!!!! Aztán egyszer csak kutyaugatást hallottunk, és mindegyikünk nagyon megijedt. Egyből mentünk a sátor bejáratához, és az összes táskát odaraktuk nehogy bemásszanak a kutyák.
6. osztály:
Minden tanárunk maradt, csak új tantárgyunk lett: fizika. Még annyi változás is történt, hogy a környezetből biológia és földrajz lett. Ezzel még egy tanárunk is lett: Kosznai. Ennek a tanárnak sok rigolyája volt. Nem szerette ha valaki billeg a székkel, és azt sem, ha támasztottuk a fejünket,”mert olyan volt, mintha kocsmában lettünk volna.”
Ebben az évben az osztályfőnök elvitt minket Pestre, de nem is az a lényeg, hogy hova, hanem az ami a vonaton történt. Odafele mindenki be volt zsongva, nagyon jól elszórakoztunk. A legviccesebb dolog mégis akkor volt, amikor hazafele jöttünk. A vonaton olyan négyes ülések voltak, aminek az oldalán a karfát fel lehetett hajtani. Mi fel is hajtottuk. Azzal foglalatoskodtunk, hogy megpróbáltuk Zizinek megcsinálni a hét fogást. Mivel ugye Zizi nagyon csikis, ezért nagyon lökdösött mindenkit, hogy hagyjuk abba. Végül sikerült a terve, mert Évát megfosztotta a székétől, azaz leborult.
Ebben az évben osztályfőnökünk elvállalta, hogy a mi osztályunk tart előadást a március 15.-i ünnepségen. Persze ennek „mindenki nagyon örült.” Ettől kezdve minden nap próbák tömkelege volt, de van aki nem jött el, végül is felkészültünk. A „nagy napon” mindenki nagyon izgult, a lányoknak borzalmas néptáncos ruhákban kellett fellépni, a fiúknak természetesen öltönyben. Az előadás közben nagyon jól elszórakoztunk egymáson, pl. Anita elrontotta a verset és ehhez hasonlók. Összességében viszont egészen jól sikerült.
Pécs környékére vitték az osztályt. Ez élményekben gazdag kirándulás volt. (egyik része izgi, jó, másik irtó rossz). A jó része csak az, hogy Éva hozott pezsgőt, persze kölyköknek valót. Ezt azért hozta, mert akkor volt a 13. szülinapja. Áthívtunk két fiút is, Benit és Dávidot. Mások meg meglátták azt, hogy iszunk, és egyből riasztották az oszifőt. Persze ők azt hitték, hogy mi alkoholt iszunk. A tanárnő átjött és azt mondta Dávidnak:”lehelj rám!”, de mivel nem alkoholos pezsgőt ivott, hanem fokhagymát evett, enyhén szagos volt a lehellete.
Ezek után átküldte a tanárnő a fiúkat, de a tanárnők mivel hamar benyomták a szundit, a fiúk visszaosontak, mert féltünk, hogy a szembe lévő gimnazista csoport ránk töri az ajtót Jennifer miatt.(Jennifert kiszúrta magának valamelyik srác, és azt hitte, hogy a mi szobánkban alszik.) Újra kopogtak. Mi azt hittük, valamelyik osztálytársunk, és kinyitottuk az ajtót.Ekkor láttuk meg, hogy a gimnazisták közül jött négy. Egy lány és három fiú. Nagyon megijedtünk,a csajszi azt mondta hogy ennek a két srácnak csaj kellene + egy kis pezsgő. Mivel ki voltak rakva a fehérneműink a polcokra, ott is szétnéztek. Sajnos Beniék nem voltak ott hogy megvédjenek. Ezután egész éjjel őrködtünk felváltva. Egymás mellett aludtunk az egyszemélyes ágyon, Zizi pedig lelökte az ágyról Évát. Zizi eléggé harcias típus volt (még mindig az :)
7. osztály:
Ebben az évben nem volt nagyon sok izgalomdús esemény, nem voltam ott osztálykiránduláson sem, de a hallottak alapján tudok mesélni egy-két dolgot.
Kezdeném azzal, hogy volt egyszer egy Zizi és egy Zita, akik Blue őrültek lettek. Egész nap az egész osztályt azzal traktálták, hogy milyen jó ez a Blue, és hogy Duncan és Lee milyen jól néz ki. Bele lehetett őrülni.Egész nap az iskolában is Blue-t hallgattak, és a táblára is írták hogy Blue.Ez az őrület egészen nyolcadikig tartott, de Zizivel a gimiben is egy osztályba fogok járni, tehát valószínű hogy még négy évig ezt kell hallgatnom. Jaj nekem!!
Osztálykiránduláson összejött Dani Zizivel, szinte egész nap együtt lógtak, mindent együtt csináltak. Az osztálytársak szerint nagyon jól néztek ki együtt :). Állítólag Andor, Jakab, Laci és Tibi kicsit többet ittak a kelleténél, és csináltak egy-két durva dolgot, de ezeket nem igazán mesélték el nekem.
Ez már osztálykirándulás után történt, amikor a tesi tanárunk elkezdte szívatni Évát. Ezen jókat szórakoztunk. Például mindig rávigyorgott, és Éva ilyenkor mindig fülig elvörösödött és úgy röhögött. A tesi tanár persze észrevette, és megkérdezte hogy miért röhög.
A ballagáson mi álltuk a sorfalat a nyolcadikosoknak, persze nem volt kellemes érzés abban a dögmelegben egy helyben ácsorogni. Hátulról pedig röhögtettek is minket.Nagyon élvezetes volt.
Ez igaz nem a sulihoz tartozik, hanem a nyári szünetnek egyik emlékezetes története.Ziziék környékében lakik biológia tanárunk, Kosznai, és Zizit mindenáron azzal szívattuk, hogy éppen akkor fog előttük elmenni, amikor mi éppen az egyik alsóneműjét (bugyiját) fogjuk kilógatni az ablakon.Zizi akkorát sikoltott mint a ház :), és el is hitte. Zizi éppen nem figyelt, és akkor Éva megragadta az alkalmat, és kilopta a fiókból a bugyit, amely szép fekete-virágos mintázatú volt. :) (Bocs Zizi) Mire Zizi észrevette, hogy a bugyi nincs a fiókban, addigra Éva már kilógatta az ablakon, miközben én megpróbáltam az éppen idegrohamra készülő Zizit visszatartani.
8. osztály.:
Ez az év volt talán a legemlékezetesebb év amit a suliban töltöttünk.Új biológia tanárt kaptunk, Mészáros Zsolt igazgató urat, amelynek nem sokan örültek, például azok a lányok, akik bele voltak szerelmesedve Kosznai tanár úrba. :) Mindenki attól félt, hogy igazgatóit fogunk kapni, ha megszólalunk. Tesi órán egyik alsós tanárunknak a fia volt a kistanár, aki egész órán szadizott minket, de persze csak az idióta fiúk miatt.
Azt a feladatot kaptuk, hogy ügyeljünk a kicsikre, volt akik jól jártak, volt akiknek pedig borzalmas volt. Azoknak volt inkább jó élmény, (mint például nekem) , akik elsősökre és másodikosokra vigyáztak. Akik a harmadikosokkal és negyedikesekkel voltak, azoknak kész rémálom volt (mint például Zizinek) , mert ők már eléggé „visszapofáztak”. Utána még egyszer kellett ügyelnünk, ami már szinte mindenkinek borzalmas volt, mivel felsősökre kellett vigyázni, mert ők már mindenkinek beszóltak. Zizit Kata bevitte az egyik hetedik osztályba, ahol egyetlen imádott Krisztiánja volt. Én és Éva pont Éva öccsének az osztályához kerültünk.
Osztályfőnökünk most éppen a németes csoporttal "szúrt ki", mivel ránk sózta a „Die kleine Hexe” című előadást.Ebben a műsorban többen szerepet kaptak, Kata, Jeanne, Zizi, Zita, és Zsófi.Zizi volt a főboszorkány, szerintem tökéletesen illik rá ez a szerep. :) Kata borzalmas hajat kreált Zizinek, amit Zizi mindenáron ki akart fésülni, persze Kata nem.Ezért Kata elkezdte kergetni Zizit hajlakkal és fésűvel a suliban keresztbe-kasul.A végén már Zizi üvöltött Katával, aki persze megsértődött. Az utolsó fellépés utolsó felvonásában Zizi bénázott egyet, azaz amikor egy seprűt kellett volna bedobni, egy könyvet hajított be helyette. Persze rögtön elvörösödött, és berohant a WC-be mert nem bírta visszafojtani kitörő röhögését.
A tesi tanár most Zizit is elkezdte szivatni.Egyik alkalommal behívta a szertárba, és megkérdezte tőle, hogy megeheti-e ebédre.Ezután végignézett rajta, és azt mondta a tanár úr, hogy "hmm friss pipihusi" és megnyalta a száját.Zizi eléggé beparázott, de szerencsére viccnek fogta fel. :)
Az osztálykirándulásról (amin megint nem vettem részt) , megint hallottam egy-két dolgot.Már az első napon cirkusz volt, mert nem tudták eldönteni, ki hol aludjon.Zizi persze megint Daniékkal aludt, ezért Kriszti és Éva kicsit bepöccent.Amikor Zizi visszament Éváékhoz, Dávid és Nagy Laci kicsit kiszúrtak vele. Amikor Zizi éppen bugyiban és melltartóban állt a szoba közepén, benyitott Dávid és Laci. Zizi kicsit dühös lett, mondjuk nem is csoda. Utána pedig nem akarták visszaengedni Daniékhoz. A fiúk az első este mindenkit meg akartak szívatni, ezért minden csaj elkezdett bőgni, és mindenki összeveszett mindenkivel. Első este Andor lefújta Zizit és Zsuzsit tejszínhabbal, utána pedig Jakab lelocsolta őket dezodoros Fantával és vízzel. Gondolom „jó érzés” lehetett.Összességében viszont egészen jól sikerült a kirándulás.
Az utolsó közös élményünk az osztállyal a ballagás volt, ahol mindenki teljes díszben vonult fel. A lányok igazán kitettek magukért a gyönyörű ruhákkal, és a hajukkal. Mindenki annyi virágot kapott, hogy a két kezében nem fért volna el. Felcsendültek a ballagási dalok, erre mi végigjártuk az összes termet, és végül lejutottunk az udvarra, ahová székeket vittek. Természetesen nekünk jutott a napos oldal. Az igazgató tartott egy hosszú beszédet, majd a legszebb, a lufieregetés következett. Utána elbúcsúztunk egymástól, van aki sírt is. Utána még egyszer találkoztunk az évzárón is az osztálynak egy részével. Ott is jól elszórakoztunk.
Sajnos lezárult életünknek egyik szakasza, de az emlékek örökre megmaradnak.
2004, augusztus 19.
Ancsi, Mademoiselle
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
